A mobileszközök egyre szélesebb körű használatával párhuzamosan növekszik azoknak a serdülőknek a száma, akik mobilfüggőséggel küzdenek vagy legalább is problémás, kényszeres mobilhasználattal jellemezhetők. Mobilfüggőségen azt értjük, amikor az egyénnek nehézséget, szorongást okoz a telefonja nélkül tartózkodni valahol, úgy érzi, elvesztette a kontrollt és nem fér hozzá az online életéhez. Ezt a zavart számos más (pszichés) probléma is kísérheti, mint például depresszió, alvászavarok vagy romló iskolai teljesítmény.
Azt már korábbi kutatások is kimutatták, hogy a kamasz mobiltelefon-függősége összefügg különböző családi jellemzőkkel (nevelési stílus, elhanyagolás stb.). Egy kínai kutatásban pedig a vizsgálatot végzők arra keresték a választ, hogy miként hat a szülői “phubbing” (nehezen lefordítható angol szóösszevonás a “phone” és a “snubbling” szavakból, amit arra a jelenségre használnak, amikor egy személy mások társaságában a mobiltelefonján lóg, megszakítva vagy megzavarva ezzel a személyes interakciót, semmibe véve a másik felet) a tinédzser problémás mobilhasználatára. Mivel a szülő egyfelől fontos mintaként szolgál gyermeke számára, aki a szüleit látva tanulja meg a társas viselkedés szabályait (is), másfelől pedig a szülői elhanyagolás komoly traumát okozhat a gyerekek számára, így belátható, hogy a szülői mobiltelefonhasználat nem megfelelő volta kihathat a kamaszok saját mobilhasználati zavaraira is.
A kutatást végzők feltételezték, hogy a két tényező (a szülői “phubbing” és a serdülő problémás mobiltelefon használata) közötti kapcsolatot a szülő-gyermek viszony minősége határozza meg (melegség, szabályok, bizalom stb.), amely komoly védőfaktort nyújthat a pszichés problémák kialakulása ellen. Azt is fontosnak tartották megvizsgálni, hogy a kamasz önkontrollja kihat-e a két fentebbi változó kapcsolatára azáltal, hogy a serdülő jobban ellenáll a fennálló problémák alkohollal vagy problémás mobilhasználattal való orvoslásának, ha magasabb önkontrollal jellemezhető. A kutatásban 726, 12-18 év közötti kamasz vett részt. Kérdőívesen vizsgálták náluk a szülői “phubbingot”, a szülő-gyermek kapcsolatot, a serdülői önkontroll mértékét, valamint a problémás mobilhasználatot.
A kapott eredmények a következők voltak:
-
a szülői “phubbing” magas szintje együttjárt a serdülői problémás mobilhasználat magasabb szintjével,
-
pozitív szülő-gyermek kapcsolat esetén alacsonyabb volt mind a szülői “phubbing”, mind pedig a kamasz mobilfüggőségének szintje is,
-
az önkontroll magasabb szintje pedig csökkentette a “phubbing” és a kevésbé pozitív szülő-gyermek kapcsolat hatását a serdülő problémás mobilhasználatára nézve.
Ahogy az eredményekből láthatjuk, a szerzők feltevései beigazolódtak: a szülői mobilhasználat, ha az megzavarja a szülő-gyermek interakciókat és azt az érzetet kelti a gyerekben, hogy a mobiltelefon fontosabb, mint az ő mondanivalója, akkor negatív mintaként szolgálhat a gyermek saját mobilhasználatára nézve. Ennek azonban komoly védőfaktora a pozitív szülő-gyermek kapcsolat, amely a “phubbing” jelenségével is negatívan függ össze, tehát egy meleg, kellemes családi légkörben az ilyen jellegű eszközhasználat is ritkábban fordul elő. Fontos kiemelni a serdülő saját önkontrolljának szerepét, amely pozitívan hat nemcsak a mobiltelefon-, hanem egyéb függőségek kialakulása ellen is, vélhetően azért, mert kevésbé impulzív reakciókat és hasznosabb megküzdési módokat serkent nehézségek felmerülése esetén.
Forrás: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0190740920305272