Amikor tartalmat osztasz meg gyermekedről a neten, tudnod kell, hogy azzal mások akár vissza is élhetnek. Ráadásul a legtöbb gyereket zavarja, ha megkérdezése nélkül posztolnak róla. Ha szeretnéd, hogy gyermeked később se nehezteljen rád, mindig kérd ki a véleményét, mielőtt bármit megosztasz vele kapcsolatban. A gyerekek is igénylik magánéletük tiszteletben tartását.
Mi az a “sharenting”?
Azt, az online térben szélsebesen terjedő jelenséget nevezzük így, amikor a szülő a saját gyermekéről részletes információt, illetve rendszeresen képet, videót vagy más tartalmat oszt meg a közösségi oldalakon. A szó az angol “share” (megoszt) és a “parenting” (nevelés) szavakból jött létre.
Miért osztunk meg tartalmakat a gyermekünkről?
Egy egészen friss nemzetközi felmérés szerint a szülők többek között az alábbiakkal indokolják a gyermekükről szóló tartalmak megosztását: támogatásigény (begyűjtött lájkok, megerősítő visszajelzések), élménymegosztás, tanácskérés a szülői kihívásokkal és aggodalmakkal kapcsolatban, barátok és rokonok tájékoztatása a gyermek fejlődéséről, valamint emlékek gyűjtése.
Napjainkban egyre több olyan online szülői csoport születik, ahol a tagok közösen posztolnak és kölcsönösen támogatják egymást. Mindez a szülői alkalmasság-érzés növelését, valamint a gyerekneveléssel kapcsolatos stressz oldódását is szolgálhatja.
Mi baj lehet ezzel?
Mára a legtermészetesebb dolognak tűnik, hogy a szülő már a babavárás időszakától kezdve megosztja élményeit másokkal. Ha azonban nem elég körültekintő és figyelmes, a gyermekről való posztolásnak többféle kellemetlen következménye is lehet. Íme néhány:
- az élmények rögzítésére és megosztására történő koncentrálás elvonja a szülő figyelmét és idejét a gyermekkel tölthető minőségi együttléttől
- a gyermek privát szférája és önrendelkezési joga sérülhet
- a gyermek megjelenő adataival visszaélhetnek az online térben
- a (korábban) posztolt tartalmak gúny tárgyát képezhetik serdülő gyerekek körében
- komoly szülő-gyerek konfliktus forrása lehet
Mit szólnak mindehhez a gyerekek?
A kutatók ennek is utána jártak. 9-13 éves gyerekekkel készített interjúkból kiderült, hogy a kiskamaszok gyakran frusztrációt éltek meg, amikor a szülő posztolt róluk valamit. A negatív érzés akár visszamenőleg, az évekkel korábban megosztott tartalmaknak is szólt. Személyi jogaik sérüléseként élték meg, ha mindez az engedélyük nélkül történt, emiatt nehezteltek a szülőre.
gyakran még azok a gyerekek is frusztrációjukat fejezik ki, akik bíznak a szüleikben, és elfogadják, hogy posztolnak róluk. Amikor serdülővé válnak, kínos ellentmondást élhetnek meg az interneten magukról kialakítani kívánt “imidzs” és a szülők megosztásai által róluk kialakult kép között.
De nehogy azt higgyük, hogy mindez csak a kamaszokat zavarja. Egy ausztrál felmérés szerint, a későbbi életkori csoportokhoz viszonyítva, a 4-6 éves gyerekek kevésbé fogadták el, ha a szülők az engedélyük nélkül fotózták őket.
Mit üzennek nekünk a gyerekeink?
Elsősorban azt, hogy életkortól függetlenül tiszteljük meg őket azzal, hogy odafigyelünk rájuk és kikérjük a véleményüket. Ezeket kérik tőlünk:
- Kérdezd meg, hogy lefotózhatsz-e!
- Figyelj oda a válaszomra!
- Mutasd meg a rólam készült képet, hogy tetszik-e nekem!
- Mindig kérj tőlem engedélyt, ha osztani kívánsz rólam valamit!
- Tartsd tiszteletben a magánéletemet!
- Beleegyezésem nélkül életem semmilyen részletét ne tedd közzé!
De még ha kifejezetten tetszik is nekik, ha fotó/videó jelenik meg róluk, ne felejtsük, hogy
a kisebb gyerekek még nem tudják felmérni a nyilvános posztolás esetleges kellemetlen következményeit. Azt sem látják előre, hogy később talán meg fogják azt bánni. Ilyenkor merjünk bátrabban dönteni helyettük is, hogy megóvjuk őket.
Források:
https://scholarship.law.ufl.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1796&context=facultypub
https://doi.org/10.1177/1329878X19828366
https://www.diva-portal.org/smash/get/diva2:1445724/FULLTEXT01.pdf
Képek forrásai: