A gyerekek 4 éves korukra többnyire megértik, hogy a videócsevegésen keresztül a másik fél mit érzékel belőlük: látja, de fizikailag nem tudja megérinteni őket, illetve a képernyőn átnyúlni sem lehet. Tudják azt is, hogy a látott személy nincs benne a tabletben és mögötte sem fogják megtalálni.
Egyre több gyerek számára válik mindennapossá, hogy rokonaikkal, vagy akár valamelyik külföldön dolgozó szülőjével videóhíváson keresztül beszélget. Bár a videóchat a valódihoz hasonló találkozást tesz lehetővé, bizonyos szempontból mégiscsak korlátozott élmény: például nem érzünk szagokat, de megérinteni sem tudjuk a másikat. A felnőttek számára ezek a különbségek egyértelműek, de vajon a gyerekek mikor értik meg a videóchat korlátait?
Egy friss amerikai kutatás arra kereste a választ, hogy vajon az óvodások értik-e, hogy mi a különbség, ha valakit videóhívásban, élőben vagy csak egy fényképen látunk.
A kutatásban a gyerekeknek három személyt mutattak be: egyet élőben, egyet videóchaten és egyet fotón. Ezután megkérdezték, hogy
- a bemutatott személy látja-e a mellette levő kis plüsst,
- a bemutatott személy hallja-e a megszólaltatott csengőt,
- a gyermek meg tudja-e bökni a bemutatott személyt (tapintás),
- a bemutatott személy a gyermek elé kihelyezett hajgumival össze tudná-e fogni a saját haját (vagyis meg tudja-e fogni a személy a hajgumit).
Emellett megkérdezték a gyerekeket, hogy ha a tablet mögé nézne, ott lenne-e a személy, vagy ha kijönne a tabletből, mekkora lenne. Egy kérdőívben pedig megkérdezték a szülőket, hogy milyen korábbi tudása, tapasztalata van a gyerekeknek a videóchatelésről.
Az eredmények szerint a gyerekek képesek voltak megítélni, hogy a videóchaten keresztül egy személy lát, de nem lehet megfogni, és ő sem tud kinyúlni a képernyőből. A hallással kapcsolatos válaszok azonban megoszlottak a különböző bemutatási helyzetekben: egy fényképhez képest a gyermekek gyakrabban mondták, hogy a videóchaten képes hallani a személy, de több gyermek úgy vélte, hogy a személyes bemutatáshoz képest ritkábban hallanak a videochaten. Bár a vizsgálati helyzetben ez nem volt jellemző, mert ugyanannyira hallották egymást a két helyzetben, a mindennapokban gyakran előfordul, hogy szakadozik a vonal.
A további kérdésekre a gyerekek többsége tudta a választ: a személy nem található meg a tablet mögött. Azonban azzal kapcsolatban, hogy mi van a tabletben (kábelek, alkatrészek), a gyerekek kb. negyede volt tisztában.
A szülői beszámolókból az is kiderült, hogy a gyerekek 90%-a már fél éves kora előtt használt videóchatet, és hogy átlagosan kb. heti 1 alkalommal, 20 percen keresztül videóchateltek.
Összességében tehát 4 éves korukra a gyerekek többnyire megértik, hogy a videócsevegés az érzékelést és a fizikai interakciót mennyire engedi vagy korlátozza.
Forrás: Bennette, E., Metzinger, A., Lee, M., Ni, J., Nishith, S., Kim, M., & Schachner, A. (2021). Do you see what I see? Children's understanding of perception and physical interaction over video chat. Human Behavior and Emerging Technologies, 3(4), 484-494. https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/hbe2.276