Kutatásunkban az óvodás gyerekek mobilozási szokásai és szüleikkel való interakcióik kapcsolatát vizsgáltuk.
A mobileszközöket gyakrabban használó óvodások esetében alacsonyabb a szülő-gyerek interakció minősége és ideje, mint az ilyen eszközöket nem használó kortársaik esetében. Azt feltételeztük, hogy mobilhasználat elveszi az időt a társas tevékenységektől, illetve megzavarja azokat, ezáltal rontja az együtt töltött idő minőségét.
Összesen 72 szülő-gyermek páros vett részt kutatásunkban. A gyermekek szülei egy kérdőívben számoltak be a család eszközhasználati szokásairól és közös időtöltéseiről, de a gyermekükkel való interakciójukat, viselkedésüket egy laboratóriumi vizsgálat során is megfigyeltük.
47 mobilhasználó óvodást vontunk be a vizsgálatba: azokat vettük mobilhasználónak, akik legalább 6 hónapja mobiloznak és hetente minimum 2 órát töltenek aktív eszközhasználattal, például játékkal. A mobilt nem használó csoportba 25 gyermek került, akik a szüleik elmondása alapján életükben maximum 5 alkalommal használtak aktívan mobilt vagy tabletet (a passzívan eltöltött képernyőidő, pl. videónézés nem volt kizáró ok).
A kutatáshoz kialakítottunk egy 31 tételből álló szülői kérdőívet, amivel felmértük a szülők és a gyermekek digitális médiahasználati szokásait, a gyermek problémás mobilhasználatát, illetve a családi, közös digitális és nem-digitális (valóélet-beli) szabadidős tevékenységeit. A laboratóriumban kétféle helyzetben mértük a szülő-gyermek interakció minőségét: egy 5 perces szabad játék során, ami alatt a gyerek-szülő párok szabadon játszhattak a kikészített játékok bármelyikével, majd egy szintén 5 perces strukturált játék során. A strukturált játék során a szülő-gyerek párnak a talán sokak által ismert klasszikus rajztáblával (etch-a-sketch) kellett rajzolniuk, aminek egyik gombjának tekerésével függőlegesen, míg a másikkal vízszintesen lehet rajzolni, a két gomb egyidejű elforgatása pedig átlós vonalat eredményez. A feladat az volt, hogy a szülő és gyermeke együttműködve rajzoljanak egy fenyőfát vagy egy házat úgy, hogy egyikőjük az egyik gombot tekeri, míg a másik a másikat. Ezután elemeztük az interakciókról készült videókat a szülő-gyermek kapcsolat minőségének mutatóit keresve. Öt szempontot találtunk, amellyel az interakciók általánosságban jellemezhetőek voltak: az interaktivitást (pl. a gyermek interakciót kezdeményez, amire a szülő reagál), a szülői kontrollt (a szülő fizikailag vagy szóban irányítja a gyermeket), a partnerre irányuló figyelmet (pl. egymásra néznek), az együttműködést (közösen dolgoznak a feladaton) és a közös szórakozást (pl. a szülő és gyermek együtt nevet).
Azt az eredményt kaptuk, hogy a közös játék során a mobilozó gyerekek és szüleik interakciói szegényesebbek voltak, mint a nem mobilozó gyermek és szüleik játékai. Kevesebb volt közöttük az interaktivitás, az egymásra irányuló figyelem és a szülői kontroll is. A kérdőíves vizsgálat eredményei szerint viszont a közös, valóélet-beli (nem digitális) tevékenységek segítik, hogy a gyermek “kütyüzése” ne váljon problémássá:
ha több időt tölt együtt a család, akkor kevésbé valószínű, hogy a mobilhasználó gyerek függővé válik,
vagy hogy rendszeres családi konfliktusokhoz vezet a gyerek mobilozása. A közös digitális tevékenységek azonban nem bizonyultak ilyen hatékonynak, valószínűleg azért, mert nem biztosítják az olyan minőségi társas helyzeteket, amelyek nélkülözhetetlenek a biztonságos kötődés kialakulásához és a gyermek különböző készségeinek (pl. önszabályozásának) fejlődéséhez.
Az összefüggések mögött több tényező is állhat. Egyrészt, a gyerek digitális eszközhasználata elveszi az időt a társas tevékenységektől, emiatt kevésbé fejlődnek a gyerek társas készségei, ami a szülő-gyerek interakció során is megnyilvánulhat. Ráadásul, kiderült az is, hogy
a többet mobilozó gyerekeknek a szüleik is többet mobiloznak,
ami ahhoz vezethet, hogy a családtagoknak összességében kevesebb ideje marad a valóélet-beli, minőségi együttlétre, így romolhat a közös aktivitások színvonala. Azonban fordított összefüggés is fennállhat: a szegényesebb szülő-gyerek kapcsolat ahhoz vezethet, hogy mindkét fél több figyelmet fordít a digitális eszközökre.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a mobilhasználat önmagában még nem ördögtől való. Sokkal fontosabb, hogy ha használ is ilyen eszközt a gyerek, akkor is jusson elegendő idő egyéb, nem-digitális tevékenységekre, például mozgásra, alvásra, és - ahogy a kutatás eredményei is mutatják - a közös, képernyőmentes családi időtöltésekre. Utóbbiak ugyanis védő faktornak tekinthetők a problémás digitális eszközhasználat kialakulása szempontjából. Ezért azt javasoljuk a szülőknek, hogy vegyenek részt gyerekükkel minél több képernyőmentes tevékenységben.
Ezáltal nemcsak gyermekeik személyes kapcsolatainak kialakulását és társas készségeik fejlődését segíthetik elő, hanem a problémás eszközhasználat megelőzését is. A szülőknek példamutató szerepük van a tudatos médiahasználatban. A megfelelő stratégiákat követve biztosíthatják az egészséges és támogató környezetet gyermekeik számára.
Publikáció: Liszkai-Peres, K., Budai, Z., Kocsis, A., Jurányi, Zs., Pogány, Á., Kampis, G., Miklósi, Á. and Konok, V. (2024). Association between the use of mobile touchscreen devices and the quality of parent-child interaction in preschoolers. Front. Child Adolesc. Psychiatry 3:1330243. https://doi.org/10.3389/frcha.2024.1330243