A gyerekek egyre több időt töltenek el a digitális eszközök használatával, így a játék is egyre gyakrabban a digitális térben zajlik. Eddig azonban még nem vizsgálták, hogy hogyan hat a gyerekek közötti társas interakciókra, ha a közös játék során digitális játékokat választanak a hagyományos játékok helyett. Steinkeller és Grosse tanulmányukban ezt a kérdést járták körül.
Korábban más kutatásokban, szülő-gyermek párosokat vizsgálva azt találták, hogy a szülők kevésbé válaszkészek és kevesebb bátorítást vagy instrukciót használnak a gyermekükkel a digitális játékhelyzetben. Azonban arról még keveset tudunk, hogyan hat ugyanez a helyzet a gyerekek közötti kommunikációra.
A kutatás során 4 és 10 év közötti gyerekpárosokat vizsgáltak, akiket véletlenszerűen osztottak be két csoportba. Az egyik csoportot digitális, a másikat nem digitális játékhelyzetben figyelték meg, és arra voltak kíváncsiak, hogy milyen interakciók zajlanak közöttük. Az interakció definíciója alatt a kutatók azokat a kommunikációs helyzeteket értik a gyerekek között, melyek kölcsönösek mindkét fél részéről. A játékhelyzet során egy hagyományos vagy egy digitális horgászjátékkal játszottak a gyerekek, melyben az volt a cél, hogy közösen minél több halat kifogjanak. Majd a játék befejeztével egy spontán segítségnyújtási (az egyik gyereket megkérték egy adjon oda egy matricákkal teli dobozt, mely úgy volt kialakítva, hogy mikor felemelik szétszóródnak belőle a matricák) és osztozkodási feladat (az egyik gyerek kapott 5 db matricát, melyet megoszthat a társával) elé állították őket. A gyerekpárosok ismerték egymást és az elején megkérdezték őket, hogy szeretnének-e egymással játszani, melyre igennel válaszoltak. Ez azért volt fontos a kutatóknak, mert így a gyerekek között biztosan meg volt a szimpátia.
A közös játékhelyzet megfigyelése során az alábbiakat pontozták:
- Pozitív interakciók esetében a szociális (semleges megjegyzések egymás között, nevetés, kérdezés és szemkontaktus), támogató (pozitív megjegyzések és tippek) és proszociális (osztozkodás, együttműködés) megnyilvánulásokat.
- Negatív interakciók esetében az aszociális (negatív megjegyzések egymás között, negatív célzások), ellenséges (konfliktus) és antiszociális (birtokló cselekedetek) megnyilvánulásokat.
- A csendben és beszéddel eltöltött idő valamint az egyirányú és kétirányú interakciók arányát.
A játékhelyzetet követő feladatokban pedig az alábbiakra figyeltek:
- Spontán segítségnyújtás: a potenciális segítő gyerek (1) azonnal (20 mp-en belül) segít összeszedni az összes matricát, (2) nem azonnal és nem az összes matricát, de valamennyit segít összeszedni, (3) egyáltalán nem segít sem aktívan, sem verbálisan.
- Osztozkodási feladat: az osztozkodó gyerek (1) magának adja a több matricát, (2) a társának adja a több matricát, (3) egy matricát visszaad a vizsgálatvezetőnek, azért, hogy egyenlően tudja elosztani azokat.
Az eredmények azt mutatták, hogy a hagyományos játékhelyzetben a gyerekek szignifikánsan többet beszélgettek egymással és több pozitív interakciós formát használtak a digitális játékhelyzettel szemben.
Valamint ezzel párhuzamosan a digitális játékhelyzetben több negatív interakciót alkalmaztak. A spontán segítségnyújtás és osztozkodás tekintetében nem volt különbség a két csoport között, ez alapján úgy tűnik, hogy rövid távon a digitális játék negatív hatásai a társas interakciókra csak a játék során jelennek meg, nincs hatása az azt követő interakciókra. Azonban, azt még nem tudjuk, hogy a digitális játéknak milyen hatásai lehetnek a verbális fejlődésre és a kortárskapcsolatok minőségére hosszú távon.
A kutatás alapján azt mondhatjuk, hogy szülőként érdemes a gyerekeket arra bátorítani, hogy hagyományos játékokat játszanak együtt, melyek hatékonyabban támogathatják a gyerekek szociális fejlődését.
Forrás: von Steinkeller, A., & Grosse, G. (2022). Children are more social when playing analog games together than digital games. Computers in Human Behavior Reports, 6(2), 100195. https://doi.org/10.1016/j.chbr.2022.100195