Vajon milyen motivációk vezérlik a szülőket abban a döntésükben, hogy adjanak-e okoseszközt gyermekeik kezébe?
A kisgyermekek egyre korábban kezdenek el érintőképenyős eszközöket használni, és köszönhetően annak, hogy ezeken a hordozható kütyükön legtöbbször folyamatos az internetelérés és kiapadhatatlan a tartalom, már nem csak otthon, hanem lényegében bármilyen helyzetben le lehet őket kötni velük, például az orvosi váróteremben vagy az étteremben. Az óvodáskorú gyermekek ezen eszközökhöz való hozzáférését legtöbbször a szülők és gondviselők kontrollálják. Azért, hogy átlássuk a korai gyermekkori okoseszközhasználat kockázatait és előnyeit, fontos megérteni, hogy milyen tényezők befolyásolják a szülők döntéshozatalát abban, hogy adjanak vagy ne adjanak mobilt a gyermekeik kezébe.
Ausztál kutatók 2021 és 2022 között 45 félig strukturált mélyinterjút vettek fel olyan különböző háttérrel rendelkező szülőkkel, akiknek gyermekeik óvodáskorúak voltak. A szülők átlagosan 35,7 évesek voltak, az online interjúk pedig hozzávetőlegesen 37 percig tartottak.
A kutatás eredményeképpen 5 fő visszatérő témát azonosítottak a beszélgetések alapján, amelyek átláthatóvá teszik, hogy mik állhatnak a szülői döntéshozatalok hátterében. Ezek összefoglalják, hogy a gondviselők a) hogyan állnak hozzá a korai mobilhasználathoz, b) milyen, a környezetük által meghatározott szubjektív normáknak szeretnének megfelelni, illetve c) milyen akadályokat észlelnek, amelyek befolyásolják a viselkedésüket abban, hogy hogyan kontrollálják gyermekeik kütyüzését.
Az 5 téma:
- Pozitív attitűdök: kényelem, kapcsolódási lehetőség, nem hagyományos tanulási élmény. Olyan előnyök merültek fel a képernyőhasználat mellett, mint a kényelem, a távoli rokonnal való kapcsolattartás, és a nem hagyományos tanulás lehetősége.
- Negatív attitűdök: negatív viselkedéses következmények, mobil mint lehetséges pótcselekvés. Volt olyan szülő, aki a személyes kapcsolódást hiányolta, miközben a gyermeke a mobilt használja, míg egy másik anya azt tartotta problémának, hogy a digitális eszközök nem hagynak teret a gyerekeknek megtapasztalni az unatkozás “örömét”, és a túlzott eszközhasználat miatt a gyermekben nem alakul ki belső motiváció, hogy valami mással foglalja le magát. Egy apa arról számolt be, hogy milyen nehéz a gyerekeket elcsábítani az ingergazdag, villódzó tévé elől, és más, aktív kikapcsolódásra invitálni őket.
- Társadalmi nyomás. Többen megosztották, hogy lenéző tekintetek fogadják őket, ha kütyüt adnak a gyerekeik kezébe, másokat pont azért értek megvető pillantások, mert például egy étteremben csillapíthatatlanul sírt a gyermekük, akinek a kedvét végül csak a mobiltelefonnal tudták jobbra deríteni. A döntést az is megnehezíti, hogy már ovis korban is nagy a kortárs nyomás, azaz, ha a gyerekek szüleinek egy része engedi a mobilozást, akkor ezek a gyerekek nyomást gyakorolhatnak a nem mobilozó gyerekekre. A szülők arról is beszámoltak, hogy az iskolai, óvodai pedagógusoktól is vegyes iránymutatást kapnak ezzel kapcsolatban.
- Észlelt viselkedésbeli énhatékonyság: egyensúlyteremtés. Többen megosztották, hogy saját maguk tapasztalták meg, mit jelent képernyő-függőnek lenni, és nem szeretnék, ha a gyermekeik is hasonlóan járnának.
- Észlelt akadályok: külső kihívások. A kutatásban részt vevő anyukák és apukák elmesélték, hogy sokszor megfogadták, hogy ők nem fognak kütyüt adni a kisgyerekeiknek, de aztán a körülmények mást hoztak. Kifejezetten nehéz olyankor következetesnek lenni a kérdésben, amikor eltérőek a mobilozási szokások a családban.
Az eredmények azt is mutatták, hogy a szülők eltérést tapasztaltak a korai eszközhasználatra vonatkozó hozzáállásuk és az erre irányuló viselkedésük között, ezt pedig erősen befolyásolta az, hogy meg akartak felelni a normáknak.
Azaz, a szülők a nézeteiket igazították a tényleges viselkedésükhöz, nem pedig a viselkedésüket a nézeteikhez. A szülői attitűdök, viselkedések a háztartások összetételének (pl.: gyermekek száma), és a társadalmi és gazdasági körülményeknek (pl.: lakóhely, szülők foglalkozása) függvényében is eltérőek voltak.
A kutatók eredményeik alapján úgy gondolják, hogy a szülőknek megvalósítható megoldásokra van szükségük ahhoz, hogy ne érezzék azt, hogy nincs alternatívája a kütyüzésnek egy stresszes vagy elfoglalt helyzetben. Elsőként a nem technológiai alternatívák (pl. kézműveskedés, fotóalbumok nézegetése) vagy alacsony technológiájú alternatívák (pl. hangoskönyvek vagy podcastok hallgatása) használatát javasolják, valamint azt, hogy a szülők kapják meg a szükséges segítséget ahhoz, hogy tudatosan támogathassák gyermekeiket az otthoni eszközhasználat közben (pl. a tartalom és az időtartam monitorozása). Emellett fontos, hogy túllépjünk a gyermekkori eszközhasználat kettős felosztású „jó vagy rossz” megítélésén. Ehelyett a szülőket támogatni kell abban, hogy digitálisan tudatos gyerekeket neveljenek, akik el tudják dönteni, hogy mely tartalmak károsak és melyek biztonságosak.
Hivatkozott irodalom: Mallawaarachchi, S.R., Hooley, M., Sutherland-Smith, W. et al. “You’re damned if you do, you’re damned if you don’t”: a qualitative exploration of parent motives for provision of mobile screen devices in early childhood. BMC Public Health 22, 2011 (2022). https://doi.org/10.1186/s12889-022-14459-0